Császár Szabolcs

  Kékvirág anyanyelvi tábor

      „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!”



Császár Szabolcs

Erdély, Csikszereda

Táncházvezetö


Csíkszeredából érkezem immár tízedik alkalommal a táborba, negyedik alkalommal besegítőként. Annak révén, hogy szüleim tanárok, engem is foglalkoztatnak a gyerekek.

Csakhogy én kézügyességüket, hangjukat, gondolkodásmódjukat csupán közvetetten befolyásolom? erdélyi és magyarországi táncokat, népi kultúrát viszek magammal a táborba Erdélyből, és próbálom táborozóinkat elvarázsolni a dobogtatás, pattogtatás, csattogtatás művészetével, bevonni őket a tánc bűvkörébe és belebolondítani őket abba, aminek én  itthon szerelmese vagyok.

Fontosnak tartom megjegyezni, nem csak tanítani járok táborba. Noha a tábor már kisiskolás volt, amikor én még csak pelenkás, úgy érzem,. együtt nőttem fel a táborral. Már második osztályos korom óta jelentett nekem mindenfélét ez a tábor: új barátságokat, szerelmeket, menedéket, kalandokat. A tábori közösség (szólva együttesen a felnőttekről és gyerekekről, ifikről és tanítókról), nagy családunk minden évben újrakovácsolódik, minden évben megerősödik. Sajátos hangulata miatt, az újaknak és visszajáróknak egyformán fenomenális a tábor.

Sok-sok nevetést, élcelődést, haragot éltem már meg itt, de mindenre mosolyogva emlékszem vissza. Lehetetlen másképpen tenni. És ez az, ami számít.

Kékvirág anyanyelvi tábor