Császár Szabolcs

  Kékvirág anyanyelvi tábor

      „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!”



Császár Szabolcs

Erdély, Csikszereda


Csíkszeredából érkezem immár sokadik alkalommal a táborba, eleinte táborozóként, az utóbbi
években besegítőként. Annak révén, hogy szüleim tanárok, engem is foglalkoztatnak a gyerekek.
Csakhogy én kézügyességüket, hangjukat, gondolkodásmódjukat csupán közvetetten befolyásolom.
Erdélyi és magyarországi táncokat, népi kultúrát viszek magammal a táborba, és próbálom
táborozóinkat elvarázsolni a dobogtatás, pattogtatás, csattogtatás művészetével, bevonni őket a tánc
bűvkörébe és belebolondítani őket abba, aminek én itthon szerelmese vagyok.
Fontosnak tartom megjegyezni, nem csak tanítani járok táborba. Noha a tábor már kisiskolás volt,
amikor én még csak pelenkás, úgy érzem, együtt nőttem fel a táborral. Már második osztályos korom
óta jelentett nekem mindenfélét ez a tábor: új barátságokat, szerelmeket, menedéket, kalandokat. A
tábori közösség (szólva együttesen a felnőttekről és gyerekekről, ifikről és tanítókról), nagy családunk
minden évben újrakovácsolódik, minden évben megerősödik. Sajátos hangulata miatt, az újaknak és
visszajáróknak egyformán fenomenális a tábor. Sok-sok nevetést, élcelődést, haragot éltem már meg
itt, de mindenre mosolyogva emlékszem vissza. Lehetetlen másképpen tenni. És ez az, ami számít.

Kékvirág anyanyelvi tábor