Gyökér Zoltán

  Kékvirág anyanyelvi tábor

      „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!”


Kékvirág anyanyelvi tábor

Gyökér Zoltán

Hollandia, Poederoijen


Magyarországon születtem, Miskolcon. A festői környezetű Bükk lábánál nőttem fel a Diósgyőri vár szomszédságában. Anyai ágon vadász család, míg apai ágon sertésmarhatenyésztés volt a főbb családi ágazat.

Számomra a csodás környezetben való gyerekkor tanítoty meg arra, hogy ezeket az értékeket amiben felnőttem óvni kell. A környezetem szépsége volt az, ami motivált engem a képzőművészeti irányba. Gyermekkorom nagyrészét a dimbes-dombos Bükk hatalmas fái közt éltem, ahol mindig megnyugvást találtam. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen környezetben nőhettem fel. Édesanyám apukája az Állami kisvasútnál dolgozott, ennek köszönhetően sokat jártam a kanyargós, zötykölődőss erdei vasúton. Mely szebbnél szebb helyeket mutatott meg nekem.

A várost elhagyván az olajos, hangosan zúgó mozdonyban ülve izgatottan vártam ,hogy Garadnára érve dédnagyapám felvigyen Ómassára, ahol a tiszta hegyi patak vizében pisztrángok után kutatva, s a tájat felfedezve legyen még gazdagabb a gyerekkorom. Az év minden szakaszában volt amit gyerekfejjel vártam. Szarvasbőgés időszak vagy a gombázás meg még annyi olyan csodás élmény ami gazdaggá tette a gyerekkoromat. Az idő múlása és e csodás környezet indított el a művészeti pályán. Középiskolás éveimet díszítő szobrászként töltöttem el . E csodás szakma szépsége elvarázsolt és lettem rabja az alkotásnak. Nyári gyakorlatok során sokszor kerültünk óvodasok környezetébe, ahol szakköröket tartottunk és foglalkoztunk a jövő kis művészeivel. Sajnos a rohamosan fejlődő világban az Én szakmám háttérbe szorult. Felváltotta a műanyag a gipsz szépségét és így az álomnak hitt munka mára már csak hobbi maradt . Az iskola után helyemet nem találva a különböző munkahelyeken, az gondoltam egy nap talán majd külföldön próbálok meg siker után nézni. 23 évesen két táskával és némi készpénzzel vágtam neki az ismeretlen Hollandiának. Nehezen induló éveimben sokat tanultam és dolgoztam különböző helyeken . Néhány év után az építőiparban kerestem a helyem, ahol reményeim szerint megtálalharom azt az alkotási hiányt ami bennem volt. A létra alján kezdve és megannyi megalázkodás és fáradtságos kétkezi munka árán értem el a mai munkám gyümölcsét. A jelenlegi mindennapokban egy kivitelező cégnél dolgozom. Cégem toronyházak és irodaházak építésével foglakozik. Az Én feladatköröm itt a szerkezetiépítés és annak csapatának irányítása. Sajnos távol áll attól, amiben régen terveimet és államaimat láttam, de mégis úgy érzem alkotok, s hagyok itt valamit majd a felnövő nemzedék s az utókor számára.